Csészekollekciók az Illy üzem fogadócsarnokában |
Mondhatnánk: a magyar, aki dombra ment fel, és hegyről jött
le – de ennél jóval többről van szó. Mondjuk inkább: e leleményes és szívós magyar
az Osztrák–Magyar Monarchia egykori kikötővárosát a kávévilág központjává
tette, méghozzá a gazdasági válság idején. Így lett a dombból hegy, a kikötőből
új közép-európai csomópont – s ezt a titulust Trieszttől ma sem könnyű elvitatni.
Álmot látott egy nap Francesco. Barna kávészemekről
álmodott, amelyek felkerekedtek, zötykölődtek akár több ezer kilométert is,
majd átestek az őrlés és a főzés purgatóriumán, de zamatuk, mélységük, mondandójuk
minden gyötrelem ellenére megőrződött. Francescónak valójában álmodni sem
kellet ehhez, mert a kávéíz megszállottja volt: rögeszméjévé vált, hogy a
kézen-közön elillanó aromát a parányi csésze csapdájába ejtse.
A derék férfiú nevét ez a rögeszme nem őrizte volna meg az
utókornak. Francesco nem lett volna a gasztronómia Leonardója, ha
személyiségében nem találkozik az újítók makacssága a kisiparosok
leleményességével. De találkozott, aminek egyfelől az lett a következménye,
hogy a világ kávékultúrája szemvillanás alatt kifordult a sarkából, másfelől a
„kifordító” bekerült azon felfedezők aranykönyvébe, akik nélkül hétköznapjaink
ma talán értelmezhetetlenek és élhetetlenek lennének.
Trieszt
Persze sok más szerencsés és szerencsétlen hozzávalóra is
szükség volt ahhoz, hogy egy fiatal könyvelő, akit a Francesco előtt inkább
Franznak, de leginkább Ferencnek szólítottak, fölfedezze az aromaőrzés
hétpecsétes titkát. Többek között kellett az Osztrák–Magyar Monarchia
soknemzetiségű mozgékonysága és gazdasági virágzása, kellett a mindezt
felperzselő első világháború, kellett némi impériumváltás is, amely
lehetetlenné tette a visszatérést a szülőföldre, meg csipetnyi mindenre
elszántság, hogy egy másik impériumváltás világában gyökeret lehessen verni.
Temesvár
Amikor Temesvár Romániához került, és Illy Ferenc hazatért az
első világháborús frontról, az újdonsült államhatalom nem késlekedett behívni
őt a román hadseregbe. Illynek, a magyar asztalos és német nemzetiségű édesanya
fiának ekkor lett elege az egészből: emigrált az éppen akkoriban Itáliához
csatolt Triesztbe. Ám cseberből vederbe, diktatúrából diktatúrába került. Mint Anna
Rossi Illytől, Magyarország trieszti tiszteletbeli konzuljától, a mai üzem kulcsfigurájától
megtudjuk, amikor Ferenc emigrált, egészen az ötvenes évekig állampolgárság
nélkül maradt, mert a fasizmus idején olasz állampolgár sem akart lenni. Utoljára
a húszas évek elején járt Magyarországon, de egy otthon maradt lánytestvére
rendszeresen jött látogatóba hozzá. Azzal, hogy tizenhat évesen elhagyta
szülőföldjét, kozmopolitává vált, mindig is annak nevezte magát.
Illy-történelem a trieszti üzemben
Nekünk is régi álmunk teljesült, amikor hosszas szervező munkával
végre sikerült eljutnunk oda, ahol ez az amerikai családregényekbe illő magyar sikertörténet
megvalósult: a trieszti Illy kávébirodalom szívébe.
– A család ma is magyar eredetűnek érzi magát, annak
ellenére, hogy az alapító, Illy Ferenc szülővárosa, Temesvár már régen nem
tartozik Magyarországhoz – magyarázza Francesca Toffoli, egy fiatal hölgy, aki
körbevezet bennünket az ipari központ kis házi múzeumában. A Monarchia hajdani
viruló kikötővárosának délkeleti peremén járunk, a Via Flavián ínycsiklandó
kávéillat lebeg. Az üzletpolitika folytonosságát is szemléltető, jól
összeszedett kiállításon sok minden nem utal erre a magyar eredetre. Akinek
azonban dolga akad az Illy trieszti főhadiszállásán, annak végig kell mennie a
fotótárlaton, a felfedezések sorát bemutató ábrákon, de mindenekelőtt hódolattal
a szívében kell elhaladnia a termetes matróna, minden kávéfőzők nagymamája, az
Illy Ferenc által föltalált és szabadalmaztatott Illetta előtt. Behemót jószág,
ám „ő” az aromaőrzés egyik pillére, az automata presszógépek őse: 1935 óta
teszi lehetővé, hogy forró víz helyett nagy nyomású gőz mossa ki az ízeket az
őrleményből a csészékbe. Forradalmi hozadéka a víz lehűtése a rendszerben.
Anna Rossi Illy az Illettával
Úgy tetszik, Illy Ferenc szelleme lebeg ma is a trieszti
üzem felett, amelyet a család harmadik nemzedéke irányít: az ő alapvető
találmányait követte számos más, nem kevésbé alapvető. Így fia, Ernesto, az
élelmiszer-kémikus kávélaboratóriumokat alapított, és akadémiai tanulmányokat
folytatott, hogy tudományos szintre emelje a kávé alkímiáját. 1974-ben a cég
mérnökei kifejlesztették az első kávéfiltert, hétgrammnyi kávéőrleményt egy
előre gyártott és azonnal használható kis csomagocskában; a nyolcvanas évek
végén meghonosították a kávébab számítógépes válogatását, 2007-ben pedig az öt nemzetközi
szabadalommal védett piros kis Illy kapszulát… S mindennek alapjai egy kis temesvári
könyvelő fejéből pattantak ki.
Az Illy „üzemi” kávézója
Riportunk a december 28-i Magyar Nemzet Magazinban
Persze sok más szerencsés és szerencsétlen hozzávalóra is
szükség volt ahhoz, hogy egy fiatal könyvelő, akit a Francesco előtt inkább
Franznak, de leginkább Ferencnek szólítottak, fölfedezze az aromaőrzés
hétpecsétes titkát. Többek között kellett az Osztrák–Magyar Monarchia
soknemzetiségű mozgékonysága és gazdasági virágzása, kellett a mindezt
felperzselő első világháború, kellett némi impériumváltás is, amely
lehetetlenné tette a visszatérést a szülőföldre, meg csipetnyi mindenre
elszántság, hogy egy másik impériumváltás világában gyökeret lehessen verni.
Temesvár |
Amikor Temesvár Romániához került, és Illy Ferenc hazatért az
első világháborús frontról, az újdonsült államhatalom nem késlekedett behívni
őt a román hadseregbe. Illynek, a magyar asztalos és német nemzetiségű édesanya
fiának ekkor lett elege az egészből: emigrált az éppen akkoriban Itáliához
csatolt Triesztbe. Ám cseberből vederbe, diktatúrából diktatúrába került. Mint Anna
Rossi Illytől, Magyarország trieszti tiszteletbeli konzuljától, a mai üzem kulcsfigurájától
megtudjuk, amikor Ferenc emigrált, egészen az ötvenes évekig állampolgárság
nélkül maradt, mert a fasizmus idején olasz állampolgár sem akart lenni. Utoljára
a húszas évek elején járt Magyarországon, de egy otthon maradt lánytestvére
rendszeresen jött látogatóba hozzá. Azzal, hogy tizenhat évesen elhagyta
szülőföldjét, kozmopolitává vált, mindig is annak nevezte magát.
Illy-történelem a trieszti üzemben |
Nekünk is régi álmunk teljesült, amikor hosszas szervező munkával
végre sikerült eljutnunk oda, ahol ez az amerikai családregényekbe illő magyar sikertörténet
megvalósult: a trieszti Illy kávébirodalom szívébe.
Anna Rossi Illy az Illettával |
Úgy tetszik, Illy Ferenc szelleme lebeg ma is a trieszti
üzem felett, amelyet a család harmadik nemzedéke irányít: az ő alapvető
találmányait követte számos más, nem kevésbé alapvető. Így fia, Ernesto, az
élelmiszer-kémikus kávélaboratóriumokat alapított, és akadémiai tanulmányokat
folytatott, hogy tudományos szintre emelje a kávé alkímiáját. 1974-ben a cég
mérnökei kifejlesztették az első kávéfiltert, hétgrammnyi kávéőrleményt egy
előre gyártott és azonnal használható kis csomagocskában; a nyolcvanas évek
végén meghonosították a kávébab számítógépes válogatását, 2007-ben pedig az öt nemzetközi
szabadalommal védett piros kis Illy kapszulát… S mindennek alapjai egy kis temesvári
könyvelő fejéből pattantak ki.
Az Illy „üzemi” kávézója |
Riportunk a december 28-i Magyar Nemzet Magazinban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése